Teréz anya? Teréz anyu? Egyik se!
Hogyan szeressem őt bölcsen?
Bármennyit is csalódtam a kapcsolataimban, soha nem írtam le a férfiakat. Nem hiszem, hogy "rosszak" lennének, maximum "elromlottak" kissé, és még azt sem mondom, hogy ebben az elkalibrálódásban ne lett volna benne a mi kezünk is.
Azt viszont tisztán látom: nem tudnak kapcsolódni saját magukhoz,
így hogyan is tudnának kapcsolódni hozzánk?
És ez nem vádirat. Ez a helyzet.
A férfiak másként vannak huzalozva.
Érzelmileg kevésbé kifejezőek, jobban félnek a sebezhetőségtől, és sokukban mélyen ül az a generációs minta, hogy az érzések gyengeségnek számítanak.
És ha nem tudják, hogyan kellene kapcsolódni, sokszor meg sem próbálják. Vagyis nem igazán szeretnének lúzerként megjelenni ezen a téren (is) előttünk.
💬 De akkor mit tehetünk mi, nők?
Semmiképpen sem az a dolgunk, hogy megmentsük őket. Nem kell „szemfelnyitogatós nővé”, sem Terézanyává, főleg nem Terézanyuvá válni. De igenis van szerepünk abban, hogy teret adjunk annak, aki szeretne ebben a térben jelen lenni, csak nem tanulta meg hogyan tegye mind ezt.
A férfit szeretni nem azt jelenti, hogy mindig te tartod a kapcsolat súlyát.
A tértartás nem önfeladás. Ha szeretnéd megtanulni, hogyan maradj jelen – de ne válj Teréz anyává, akkor Az ördög talicskája épp neked született.
👉 Ismerd meg a fordulatos sztorit, a 3-as kapcsolatok túlélési kézikönyvét – és tanulj meg szeretni úgy, hogy közben nem veszíted el magad.
1. Tértartás – a nő csendes, de erős tere
A női tértartás nem azt jelenti, hogy mindent elviselsz.
Hanem azt, hogy ott tudsz maradni a kapcsolatban anélkül, hogy elvesznél benne.
Az ördög talicskájában arról írok, hogyan tud egy nő jelen lenni úgy, hogy nem alázza meg magát – de nem is zárja be a szívét.
Ez a valódi szeretet tere. Nem Teréz anya.
Nem jégkirálynő. Hanem egy nő, aki tudja, mit ér.
A tértartás tudás. Hogy mikor kell megszólalni – és mikor hallgatni. Hogy nem nyomod rá azonnal a válaszaidat – hanem meghallgatod az ő kérdéseit.
A tér, amit adsz, nem üres.
Ez a tér tart. Kapcsol. Meghív.
És ha jól csinálod, a férfi megérzi: itt nem kell tökéletesnek lennem.
Itt lehetek úton, itt lehetek önmagam.
Így írok erről a könyvben:
„A mi feladatunk a férfi összekapcsolása önmagával, a szívével, hogy megtalálja az útját önmagához.
Ezt az utat megmutatni a férfi számára csak egy önmagában kiteljesedett nő képes.”
Ebben a részben hangzik el az is, hogy:
„A Hold nem versenyez a Nappal – tudja, az igazi erő a csend mélyén lapul.”
És hogy a nő akkor tudja ezt a tértartó, kapcsolódó szerepet betölteni, ha saját női erejéhez kapcsolódik – ez nem alárendeltség, hanem bölcs jelenlét.
2. Elismerés –
a jelenléte miatt,
nem a teljesítményéért
A legtöbb férfi egész életében úgy mérettetik meg, hogy „mire képes”.
Mennyit keres.
Mit ért el.
Hogyan teljesít mások szemében.
Ez az a láthatatlan páncél, amit kora gyerekkorától hordoz – és ami alatt sokszor egy el nem ismert, bizonytalan kisfiú lakik.
De a legnagyobb gyógyulás nem akkor történik, amikor végre elég jónak bizonyul valaki szemében. Hanem amikor valaki nem azt nézi, mit csinál – hanem azt látja, hogy ott van. És ez az ottlét – az őszinte, figyelmes jelenlét – végre elég.
Nem kell nagy gesztus. Csak néhány egyszerű, de valódi mondat:
„Köszönöm, hogy itt vagy.”
„Jól esett, ahogy figyeltél rám.”
„Jó, hogy megkérdezted, mi van velem.”
Ez nem hízelgés. Ez nem dicséret a teljesítményért. Ez megerősítés a létezésére. És ez a megerősítés nem gyereksimogatás – hanem egy kapcsolati tükör, amelyben végre önmagát látja vissza, nem az elvárások torzított képét.
3. Engedd, hogy hibázzon –
ne akarj mindig többet tudni helyette
Sokan azt hisszük, hogy segítünk, amikor megelőzzük a hibát. Amikor jobban tudjuk, mit kéne éreznie. Amikor kimondjuk helyette azt, amit ő még nem fogalmazott meg.
De a férfiak sokszor épp emiatt húzódnak vissza. Mert úgy érzik, hogy ha nem jól csinálják, akkor semmi értelme a létüknek. És ha a nő minden mondatában ott bujkál a kijavítás, a finom kioktatás, vagy az „érzéseimben is képviselem helyetted magad” hozzáállás, akkor nem kapcsolódás születik – hanem bizonyítási kényszer. És abból mindig fal lesz. Csend. Távolság.
Nem kell mindig többet tudnod. Nem kell mindig jobban tudnod. Nem kell mindent elemezni, kibontani, lelkizni.
Engedd, hogy hibázzon. Engedd, hogy a saját ritmusában értsen meg dolgokat. Ha kérdez, válaszolj – de ha nem kérdez, ne oktasd.
Mert a valódi kapcsolat nem arról szól, hogy az egyik fél már „készen van”, a másik meg „tanulja”. Ez nem tanterem. Ez az élet. És a kapcsolat nem egyirányú fejlődés – hanem kölcsönös tanulás. Két ember útja, akik külön-külön is úton vannak. És néha – szerencsés pillanatokban – együtt mennek egy darabig.
4. Miért van rajtunk, nőkön a világ szem?
A férfi a külvilág mestere – épít, formál, dönt, mozgat.
Ő a Nap. Az aktív. A cselekvő. Az alkotó.
De a belső világba, a lélek mélyébe – oda nem tud egyedül belépni.
Nem tanították meg rá. Nem is értik az eszközeit.
Ott a nő az idegenvezető.
A nő az, aki érzi, mielőtt tudná.
A nő az, aki tartja a teret, mielőtt kimondaná.
A nő az, aki tükröz, nem tol.
És ez az, amitől a férfi biztonságban kapcsolódhat önmagához.
Ezért írom így:
„A mi feladatunk a férfi összekapcsolása önmagával, a szívével, hogy megtalálja az útját önmagához. Ezt az utat megmutatni a férfi számára csak egy önmagában kiteljesedett nő képes.”
És nem, ez nem önfeladás. Nem Terézanyaság. Nem férfimentő misszió. Ez belső erő. Bölcsesség. Tértartás. Nem tolakszunk. Meghívunk.
A nő tud „csak jelen lenni”, miközben nem veszíti el magát. Ez a női minőség.
És ezért van az, hogy a férfi csak mellettünk tud igazán önmaga lenni – ha mi tudjuk, kik vagyunk, és nem akarunk férfiként működni mellette.
Ahogy a könyvben is írja:
„A Hold nem versenyez a Nappal – tudja, az igazi erő a csend mélyén lapul.”
Szóval nem uralni, nem menteni, nem kijavítani kell. Hanem meghívni. Tartani a teret. És közben nem elveszni benne.
Ezért van rajtunk a felelősség. Mert csak mi tudunk így szeretni. És ezzel emelni.
5. És végül: szeretni nem azt jelenti, hogy mindent elfogadsz..
A férfiakat szeretni nem azt jelenti, hogy mentegetjük őket.
De azt igen, hogy meglátjuk bennük az embert – nem csak az elvárásaink torzóját.
És ha már nem tudnak, nem akarnak kapcsolódni?
Akkor is lehet szeretettel zárni.
Azzal a szeretettel, ami azt mondja: megpróbáltam. Tiszteltelek.
És most továbbmegyek.
De ha maradnak – ha maradsz – akkor emlékezz: a férfiak nem nők férfitestben. És nem is kell azoknak lenniük. De csak akkor tudnak valóban kapcsolódni, ha megtapasztalják: nem a teljesítményükért szeretjük őket – hanem azért, akik lehetnek mellettünk.
Az igazi erő nem abban van, hogy megtanulod irányítani a másikat.
Hanem abban, hogy megtanulod tartani a teret – magadnak, és annak, aki melletted próbál önmagára találni.
Az ördög talicskája nemcsak kapcsolati útmutató.
Ez egy visszatérés. Önmagadhoz. A nőhöz, aki nem versenyez – hanem jelen van.
👉 Olvasd el – ha szeretnél végre nem csak szeretni, hanem érteni is.
Ez a teszt segít ránézni, készen állsz-e megtartani a férfit
– úgy, hogy közben önmagadhoz is hű maradsz.
Eleged van a kapcsolati káoszaidból? Jó helyen vagy.
Ez nem egy szokványos párkapcsolati blog.
Itt gubancokat bogozunk, játékos teszteken keresztül ismerjük meg önmagunkat, és közben nevetve tanulunk. Ha unod a kliséket, szeretnéd végre visszakapni a saját életed, és újra felszabadultan nevetni, köztünk a helyed. Itt nem vagy egyedül.
Csatlakozz!
Created with © systeme.io
Privacy policy | Terms of use | Cookies