Szakíts, ha bírsz! 2. A kijózanodás

Az első szinten szinte minden magától történik.
A második szinten már szükség van a mi aktivitásunkra is...


Milyen aktivitásra? Mit kell tennünk ezen a szinten?

Valószínűleg elég sok fenékbe billentést kaptunk már.
Ráeszméltünk végre, a történések annyira hasonlítanak egymásra, hogy ez nem lehet véletlen!

Egyre többször merül fel bennünk a gondolat:

csak nem én vagyok mindennek az oka?
Itt történik az első belső ébredés.

Tudatosabbá válunk.
Kezdjük látni, mi történik, és egyre jobban értjük,
miért történik ez velünk.

Mintákra látunk rá. Dinamikákat fedezünk fel.
A saját működésünk egyre tisztábban rajzolódik ki előttünk.

Persze ezek nem maguktól történnek meg.
Munka kell mellé, belső munka, önreflexió,
terapeuták, terápiák.
Kitartás, bátorság.

Kezdjük világosan látni.
– miért ragaszkodunk,
– mitől félünk,
– milyen illúziók tartanak minket fogva
– milyen önfeladásban élünk.

Itt jelenik meg az első igazi fordulat.
Látjuk: választhatunk.

Nem biztos, hogy azonnal jól választunk.
Nem biztos, hogy képesek vagyunk
még kitartani a választásunk mellett,
de már nem mondhatjuk azt magunknak,
hogy „nem tudtam”.

Ez a szint kijózanító, és talán fájdalmas is.
Mert itt már nincs önbecsapás.

Itt már nem kifelé mutogatunk.
Nem a másikat hibáztatjuk.

Mit jelent a 2. szint aktivitása?

Nem hangzatos dolgokat.
Nem motivációs mantrát ⮕Konkrét belső munkát.

1. Nevükön kell nevezzük a dolgokat!

Nem azt mondjuk: „bonyolult a helyzet”.
Hanem azt: „titkos kapcsolatban élek”.
Nem azt: „nem könnyű most neki”.
Hanem azt: „nem választ”.

A 2. szint első lépése a torzítás megszüntetése.
Amíg szépítünk, addig az 1. szinten vagyunk.

2. Ki kell lépnünk az áldozat szerepéből!

Nem az a kérdés, mit csinál ő.
Hanem az, miért maradunk.

Ez fáj.
Mert itt már nincs „ő ilyen”.
Itt már csak az van, hogy de „én ezt választom”.

Ez az a pont, ahol felelősséget vállalunk a saját döntéseinkért.

3. Tudatosítanunk kell, mit nyertünk eddig

Mert minden dinamika ad valamit.
A titkos kapcsolat adhat:
– intenzitást, élményeket
– kiválasztottság-érzést
– drámát
– menekülést az igazi intimitás elől

Ha ezt nem látjuk be, vissza fogunk menni.
A 2. szint aktivitása az őszinteség önmagunkkal.

4. El kell kezdenünk határokat húzni

Nem kell rögtön világokat dönteni.
Elég a mikrohatárokkal gyakorolni.

Először csak:
– nem reagálsz azonnal
– nem mész bele a régi beszélgetésbe
– nem engeded át a teljes napodat neki
– nem mentegeted magadban

Ezek apró, de idegrendszeri szinten új minták,
amelyekkel új idegpályákat építesz ki!

5. Benne kell maradnunk a kellemetlen érzésekben

Ez a legnehezebb.

⮕Nem hív fel?

⮕Ne töltsd ki mással az időt, melyet vele töltöttél volna

⮕Ne idealizáld.

⮕Ne magyarázd.

Maradj benne a rossz érzésben, és figyeld, hogyan enyhül a szorítása.
Tapasztald meg, van élet nélküle is. Ne engedd, hogy egy érzés kontrollálja az életed.

A 2. szint aktivitása:
nem menekülni a hiány elől.

Ha ezeket a lépéseket megtesszük,
a 3. szint nem heroikus ugrás lesz.
Hanem egyszerű következmény.

Mert egyszer csak észrevesszük:
már nem férünk bele a régi bőrünkbe.

Nem azért nem megyünk vissza, nem azért nem engedjük vissza,
mert erősek lettünk. Nem kell erőfeszítéseket tennünk a kitartásért.
Hanem mert szűk lett, kevés lett, kinőttük.
A kígyó sem bújik vissza a levedlett bőrébe.

A 2. szint a tisztítás, növekedés
A 3. szint az identitásváltás.

Vagyis:

⮕az 1. szint megtörténik velünk.

⮕a 2. szinthez már kell az aktivitásunk.

⮕a 3. szint pedig a 2. szint következménye.

A 2. szintről visszamenni nem romantikus.
Hanem önárulás.
És azt már annyira fáj, hogy nem vagyunk képesek megtenni.

Na. Ez az a „waoooo”, amikor a dolog a helyére kattan. 😌

Amikor az ember rájön, hogy nem azért nem tud visszamenni, mert „erős”, hanem mert már nem fér bele a régi működésébe…
az felszabadító.

Ez már nem akaraterő.
Ez identitás.

És itt már nem az a kérdés, hogy visszajön-e.
Hanem az, hogy te hova nem férsz már vissza.