Kiút a szorongva kötődő drámagyártók számára

Képzeld el:
Van, aki azt hiszi, a párkapcsolatok a nyugalom szigetei, ahol max. a mosógép zúg néha.
Én nem ilyen helyre váltottam jegyet.
Nálam inkább hullámvasút, ahol a szerelmi zuhanások után minden kanyarban kiszórják a zsebkendőket, és a kalauz néha odasúgja: "Az önostor a következő megállónál felvehető!"

És tudod, mi a poén?
Ezt az egészet magamnak rendeztem.
Jó sokáig vertem is a fejem a vagon ajtajához, hogy "Kati, te lüke, miért nem tudsz végre leszállni?!"

Aztán rájöttem: ostorral még sosem oldott meg senki semmit – kivéve, ha Indiana Jonesnak hívják, de ő is csak a filmekben kapja meg a lányt.
Most pedig, hogy olvasod ezt a cikket, előre szólok:
Ne ijedj meg, ha közben úgy érzed, ezt a hullámvasutat ismered.
Nem vagy hibás. Nem vagy egyedül. Nem vagy kész életképtelen. Egyszerűen csak ember vagy.

Ez a program gyárilag jár hozzánk, csak a csomagolás változó.

Az „úgyis el fog hagyni” gondolat ott ücsörög a háttérben, mint egy rosszkedvű szellem a padláson.

És persze, te vagy az, aki mindig túl szeret, túl ragaszkodik, túl sokat ad, túl sokat gondolkozik, túl sokat rágódik azon, miért nincs online a másik…
Aztán egy nap felfedezed, hogy nem a másik a hibás.

Sőt, lehet, hogy a másik csak békésen porszívózik, miközben te már harmincöt lehetséges szakításon vagy túl, csak fejben, a konyhapult mellett.

Ez az a pillanat, amikor leesik:
A hullámvasutat én indítom be.

De miért??
Nos, ez nem egy random balszerencse, hanem szép kis gyerekkori utánzás.
Ha azt láttad, hogy a szeretet = dráma, akkor a béke fura, a nyugalom gyanús,
a harmónia halálunalmas.

Így leszünk profi dráma-gyártók.
Mert ami ismerős, az biztonságosabbnak tűnik, még ha közben hullik a hajunk és csokoládéval eszünk le minden párnát.

Nem egyszerű a dolog... sőt, van akinek nem is megy külső segítség nélkül.
És tudd, ezzel nincsen semmibaj, és ne szégyellj segítséget kérni.
Viszont adok néhányolyan kapaszkodót, amelyek segítségével te magad is tehetsz azért, hogy fenn tartsd magad az érzelmi cunamik megjelenésekor:
Az első és legfontosabb:

• Ismerd fel: Nem vagy ufó. Egyszerűen csak szorongva kötődsz. Ez egy lélektani alapműködés, nem valami titkos egyedi defekt. Nincs veled semmibaj!

• Állj meg egy pillanatra: Mikor jön a következő belső hiszti, kérdezd meg magadtól: "Ez most tényleg a valóság? Vagy csak a régi program játszik újra?" Van egy nagyon fontos szabály:kérdőjelezd meg a gondolataidat! Ne hidd el csípőből, amit a kis gonosz belső diktátorod suttog a fülleidbe. A könyvemben, Az ördög talicskájában, egész fejezetet írtam a kérdező gondolkodás kialakításáról.

• Amikor van egy helyzet, ami nekünk nem tetszik, két úton indulhatunk el: elhisszük, hogy áldozatok vagyunk és a hibásokat keressünk. Ez az ítélkezés útja: ennek végén mindig az ítélkezés mocsarában találjuk magunkat, és szenvedünk. Vagy a tanuló utat választjuk. Nem ítélkezünk, hanem azt keressük, hogyan tudnánk tanulni a helyzetből. És ilyen kérdéseket teszel fel: Egészen biztos lehetek abban, hogy igaz, amit gondolok? Mi, az amit nem vettem észre? Mit tehetnék most, ebben a pillanatban, hogy többet tudjak meg a tényekről? Írok egy következő blogcikket erreől a kérdésről.

• Kezdj el saját biztonságot építeni: Ahelyett, hogy a másiktól várod a megnyugvást, próbáld ki, hogy magadnak adod meg. Igen, elsőre kicsit furcsa, de hidd el, működik! Ez az a pont, ahol jó, ha segítséget kérsz, hiszen a belső biztonságunkat nagy mértékben meghatározza, hogyan vagyunk önmagunk értékelésével, az önbizalommal, és hogy mennyire vagyunk képesek felülírni a gyerekkori kötődési mintáinkat.

• Köszönj meg minden régi kapcsolatot: Ők mutatták meg, hol van még javítanivalód. Hol vannak a lelkednek azok a sebei, amelyek gyógyításra várnak.

És most a nagy kérdés:
Tényleg akarod, hogy a hangulatodat mindig más irányítsa?
Vagy ideje végre a shullámvasút helyett valami kellemes kis családi autót beüzemelni?

Ha igen, akkor ülj le, vegyél egy nagy levegőt, és mondd utánam:
"Mostantól én vagyok a főnök a saját kapcsolataimban.
Köszönöm, élet, elég volt a hullámvasútból!"