7 jel, hogy magadat tartod fogva – és észre sem veszed
1. Nem minden börtön rácsos - némelyik láthatatlan
„Nem ő tart vissza. Nem is a múltad.
Hanem az a részed, aki hozzászokott a rácsokhoz – és még kulcsot is hord magánál.”
Valahol, mélyen, sejted.
A visszatérő csalódás nem a véletlen műve.
Hogy az „ilyen pasikat vonzok” már nem magyarázat.
Hogy újra és újra ugyanabba a fájdalomba csúszni nem karma, hanem mintázat.
És lehet, hogy a legkeményebb börtön nem kint van – hanem benned.
De honnan tudod biztosan, hogy te vagy az, aki fogva tartja saját magát? Hogy már nem is kell senki más, aki elzár – mert te magadtól sem mozdulsz?
A szabadság illúziója – vagy a belső rabtartó?
A világ azt mondja: „légy szabad, válaszd magad!”
De mi van, ha a legsúlyosabb lánc nem kívülről jön, hanem belülről?
Ha új helyekre mész, új embereket engedsz be, mégis minden ismerős.
A sztori vége valahogy mindig ugyanolyan.
Minden kapcsolat valahogy visszavisz ugyanoda:
hiányba, bizonytalanságba, önfeladásba.
De honnan tudod biztosan, hogy te vagy az, aki fogva tartja saját magát?
Hogy már nem is kell senki más, aki elzár – mert te magadtól sem mozdulsz?
Az önszabotázs nem látványos – csak makacsul ismétlődő
Nem minden börtön rácsos. Van, amelyik láthatatlan.
És van, amelyiknek te vagy a tervezője, az építésze… és az egyetlen lakója is.
Úgy hívják: önszabotázs.
Nem kiabál.
Nem ordít.
Csak szelíden visszaterel a régi mintába –
minden egyes alkalommal, amikor megmozdulnál.
Ha magadra ismertél… ne ijedj meg tőle.
Csak annyit jelent: végre észrevetted a rácsot.
És innen már van választás.
➤ Tedd meg az első mozdulatot – magad felé.
➤ A szabadság nem kint kezdődik. Benned nyílik az első rés.
📖 Az ördög talicskája segít neked, hogy átlépj rajta.
Nem a pasit elemzi. Téged hív vissza, önmagadhoz.
🎧 És most ajándék hangoskönyvvel együtt viheted magaddal – hogy ne csak értsd, hanem érezd is, miért választottál úgy, ahogy.
2. 7 jel, hogy saját magad tartod fogva
1. Mindig magadat hibáztatod – mások tetteiért is
Nem mert igazuk van, hanem mert úgy érzed, csak akkor maradhatsz, ha mindent elbírsz. Még azt is, amit nem neked kéne cipelni.
2. Úgy érzed, nem érdemled meg a jót – csak a „majdnem jót”
A méltó kapcsolat, a valódi törődés... túl soknak tűnik. Zavarna is, ha valaki tényleg szeretne. Mert nem tudnád befogadni.
3. Mindig ugyanazokat a kapcsolatokat vonzod – csak más névvel
Más név, más test, de ugyanaz a játszma. Mert a börtön nem kint van.
Mindig belül játszódik újra.
4. Nem mersz nemet mondani – még akkor sem, ha minden sejted ordít
A nemet mondás szabadsága helyett inkább maradsz a csendben. Mert a visszautasítástól jobban félsz, mint a kihasználástól.
5. Folyton igazolni akarod, hogy elég vagy – de belül ezt sosem érzed
Nem elismerést keresel, hanem feloldozást. Kvülről várod a pecsétet: „rendben vagy úgy, ahogy vagy.” De amíg ez a pecsét belülről hiányzik...
A kinti nem ér semmit.
6. Előre elnézed a fájdalmat – és mentegeted, mielőtt bekövetkezne
„Ő ilyen típus. Majd változik. Most nehéz időszaka van.”
A börtön falait te húzod fel újra, minden egyes felmentéssel.
7. Félsz kilépni – mert nem tudod, ki lennél a falakon kívül
A rabság is lehet biztonság, ha már megszoktad. A szabadság bizonytalan, ismeretlen. És ez félelmetesebb, mint a fájdalom, amit legalább ismersz.
Ha a „nem vagyok elég jó” évekig a kapcsolat nevén futott,
ideje új címkét tenni rá:
„nem volt még szavam ezekre.”
Nem baj, ha eddig csak az ismerőst választottad.
De ha már látod, hogy nem a jót… akkor most van esélyed újraírni a választást.
📖 Az ördög talicskája nem ment fel,
de visszavisz oda, ahol először nem figyeltek rád –
és ahol végre te mondhatod ki: „most már én döntök.”
🎧 Most ajándék hangoskönyvvel együtt viheted.
Magaddal. Magadért.
3. De ki építette a börtönt?
Nem hibásokat kell keresni.
Hanem gyökereket.
Talán egy gyerekkori hang, ami azt suttogta:
„csak akkor vagy szerethető, ha jó kislány vagy.”
Vagy egy régi minta, ahol a túléléshez alkalmazkodni kellett, nem érezni.
A börtön nem önmagától épült.
De fenntartani – azt már te tanultad meg mesterfokon.
4. A felismerés nem szabadság
– de az első repedés a falon
Ez nem arról szól, hogy „légy pozitív” vagy „változtass”.
Hanem arról, hogy észrevedd: már nem vagy kötelezve arra, hogy újra eljátszd ugyanazt.
A minta ismerős. De nem kötelező.
5. És ha ma nem lenne kötelező ugyanúgy működnöd... mit tennél másként?
Nem kell rögtön kilépni.
De lehet kérdezni.
És lehet mást válaszolni, mint eddig.
Mert talán először az történik meg, hogy leülsz
– és nem nyitod ki automatikusan a zárat.
Nem rohansz vissza.
Nem simítod el.
Nem mentegetsz.
Csak ott vagy.
És figyelsz.
6. + Egy tükör a kezedbe:
„Ha mindig te nyitsz ajtót annak, aki fájdalmat hoz
– akkor lehet, hogy nem kívülről jön a probléma, hanem belül lakik.”
Ha ez most szíven ütött, tudd, nem vagy egyedül.
Az ördög talicskája pont ezekről a belső börtönökről szól.
Nem ad kész megoldást – de megmutatja, hol kezdődik a kijárat.
Ha úgy érzed, hogy mindig te cipelsz mindent egy kapcsolatban, lehet, hogy nem a szeretet fogyott el – csak a remény, hogy egyszer megérkezik.
De van egy jó hírem: nem muszáj tovább várni.
Van út visszafelé. Be a saját erődbe. Ki az érzelmi koldulásból.
📖 Az ördög talicskája segít meglátni, mikor választasz újra és újra olyat,
aki nem tud ott lenni veled – és mikor jött el az ideje annak, hogy te legyél az,
aki választ.
🎧 Most ajándék hangoskönyvvel együtt viheted –
mert ez a történet nemcsak olvasva, hanem hallva is felszabadító.
Ha nem tudod, hányadán is állsz magaddal, két tesztünk is van, amelyekkel lemérheted, hol állsz az önszeretet, és hol a belső gyermekeddel való kapcsolatodban.
Eleged van a kapcsolati káoszaidból? Jó helyen vagy.
Ez nem egy szokványos párkapcsolati blog.
Itt gubancokat bogozunk, játékos teszteken keresztül ismerjük meg önmagunkat, és közben nevetve tanulunk. Ha unod a kliséket, szeretnéd végre visszakapni a saját életed, és újra felszabadultan nevetni, köztünk a helyed. Itt nem vagy egyedül.
Csatlakozz!
Created with © systeme.io
Privacy policy | Terms of use | Cookies