Tévhitek a szakításról - 1. \"Ha szeret, nem enged el\"

Nem taktikáztam.
Nem manipulálni akartam.

Csak bizonyítékot.

Azt, hogy ha kimondom: vége,
akkor ő színt vall végre, és a sarkára áll azt mondva:
"Nem, ennek nem lehet vége. Küzdök érted."

Nem a szakítani, csak tesztelni akartam őt.

Ő persze nem tudta, hogy vizsgahelyzetben van.
És én sem tudtam, hogy vizsgáztatok.

Amikor kimondtam, hogy elég,
valójában azt akartam: válasszon.

Lépjen ki a titokból.
Ne tartson minket tovább a sötétben.

A titkos kapcsolat definíciója: félig vagyok választva.

És fél kiválasztottsággal nem lehet élni.
Vagy első vagyok.
Vagy nem.
Persze, amikor belementem, azt hittem, de lehet.
De, aztán a hatalmas érzések és élmények, az "Ő az igazi", "Senkivel nem volt még ilyen mély", "Legalább van valaki" hazugságainak paravánjai egyre átlátszóbbá válnak...

Azt hittem, ha megrázom a rendszert, összeomlik.
Ha elég nagy veszteség leszek, felébred.
Ha elég fájdalmat okoz neki a hiányom, dönteni fog.

De nem rendszer omlott össze, hanem én.

Amikor ráébredsz, nem te játszmáztál vele, a saját illúzióim, reményeim játszmáztak velem.

Azt hittem, a szerelmünk erősebb lesz a kényelménél.
Azt hittem, a szerelem megment, mindent legyőz.

Csakhogy, minduntalan kiderült:
a titkos kapcsolat nem átmeneti állapot volt számára.
Hanem komfortzóna.

A kapcsolatunk volt számára a menekülőút a házassága elviseléséhez.

Volt benne intimitás.
Volt benne izgalom.
De az ő életének a titkos kapcsolat komfortzónán belüli rész.

Sok minden volt benne, egyet kivéve: FELELŐSSÉG.

És én azt kértem számon rajta,
amit ő soha nem is ígért meg.

Ma már értem, a szakítási kísérleteim nem a szabadságról szóltak.
(Ezért nem is lehettek tartósak)
Csupán ultimátum nélküli ultimátumok voltak.

"Bizonyítsd be, hogy én vagyok az első." - ezt akartam a szakítástól.

És ő nem azért nem bizonyított, mert nem érzett semmit.
Hanem mert a kényelme erősebb volt, mint a kockázatvállalása.

És közben én azt kérdeztem magamtól:
miért nem tudom „csak” élvezni, amit kapok?

Azért, mert a nő nem csak élvezni akar.
Biztonságot akar.
Láthatóságot.
Névvel nevezett helyet az életben.

A titok izgalmas.
De hosszú távon megeszi az önértékelést.

És amikor az önértékelésed elkezd sorvadni,
akkor jön a szakítás.
Majd a visszakúszás.
Majd az önostorozás.

Nem a férfihoz mentem vissza.
A reményhez mentem vissza.

És ez a különbség mindent átír.