Párkapcsolati kvantum pofon igazán bátraknak 1. rész
A kapcsolatok kettős állapota
Nem vagyok fizikus. Kvantumfizikus meg pláne.
De már találkoztam Schrödinger macskájával, tudod, aki él is, meg nem is.
Ott benn, abban a bizonyos dobozban.
Ő is olyan, mint az egyszeri párkapcsolat, ahol a pasi egyszer szeret. Máskor nem ír vissza.
Azt mondja, fontos vagyok, közben ghostol. (szó nélkül eltűnik)
Kinyitom a dobozt – és a meglepetés: kettős állapotban létezünk.
Együtt is vagyunk, meg nem is…
Én pedig ott ülök az ágy szélén hajnal fél négykor üzenetre várva,
miközben az agyam próbálja logikusan értelmezni az érthetetlent.
👉Ami tegnap még működött, ma miért vált köddé?
👉Miért vonzódom mindig azokhoz, akik eltűnnek?
👉Miért tol el magától, aki valóban szeret?
👉 Miért érzem azonnal „valami van köztünk”, miközben alig ismerem?
A klasszikus pszichológia ilyenkor jön a kötődési mintákkal,
belső gyerekkel, az anyasebbel, meg ilyesmikkel – amit már kívülről fújok.
De valami még mindig nem stimmel.
Mert nem csak a gyerekkorom árnya van itt – hanem valami láthatatlan erő,
ami újra és újra összecsattint másokkal. Ami mágnesként ránt be,
vagy taszít el – akkor is, ha semmi értelme.
És közben ott van a másik oldal:
az ezotéria, ami évek óta suttogja, minden energia.
Hogy a gondolataid, a rezgésed, a múltadból cipelt mintáid határozzák meg, kire hangolódsz rá.
Hogy semmi sem véletlen – de nem is eleve elrendelt.
Minden egy nagy, láthatatlan mező, amiben minden mozgásban van.
És akkor megjelenik a kvantumfizika.
A tudomány, amely megcáfolhatatlanul igazolja az ezotéria és a spirituális világ valamennyi állítását,
végleg taccsra vágva a materialisták agyát.
👉 Hogy a valóság nem fix.
👉 Hogy a figyelem teremt.
👉 Hogy minden kapcsolat – rezonanciák játéka.
És, hogy a legnagyobb törvény: a kvantummező mindig arra visszhangzik,
amit benned él, és amit te sugárzol magadból.
Ha most azt gondolod, „na, ez már túl sok nekem”… lehet, nem is baj.
Mert ahol az agy leáll, ott kezdődik az önismeret, és valami misztikus utazás
a Párkapcsolati Igazságok Földjére.
A valóság nem egy IKEA-szekrény
A kvantumfizika egyik legérdekesebb – és legelképesztőbb – állítása, hogy a megfigyelés megváltoztatja a valóságot. Vagyis: amint figyeled a részecskét, már nem ugyanaz, mint előtte volt. Nem csak úgy „ott van” objektíven – attól lesz valamilyenné, hogy figyeled.
Most mondd meg! Ha ez nem ismerős a párkapcsolatokból, akkor semmi nem az!
Mert a valóság nem olyan, mint egy IKEA-szekrény, amit összeraksz, és aztán az úgy van. A valóság egy élő, lüktető mező, amit te is formálsz azzal, hogy hogyan nézed, vagyis milyen elvárásokkal irányítod rá a figyelmedet.
A kapcsolatod olyan, amilyennek te látod!
A kapcsolatod sem olyan, amilyen „valójában” – hanem olyan, amilyennek TE LÁTOD!
👉Ha félsz, hogy elhagynak, minden üzenet-késlekedésben elutasítást fogsz érezni.
👉Ha azt hiszed, nem vagy elég jó, akkor minden gesztust kritika-szűrőn keresztül fogsz olvasni.
👉 Ha azt várod, hogy a másik „úgyis meg fog csalni” – akkor mindent gyanúsnak fogsz találni. Nem azért, mert a másik ezt csinálja, hanem mert te így vagy ráhangolva a valóságra.
👉Ha félsz, hogy elhagynak, akkor amikor a másik nem válaszol fél napig, te már kezded is írni a belső búcsúlevelet. Nem azért, mert tényleg el akar menni – hanem mert a te szűrőd azt mondja: „itt a vég”. És már feszengsz, magyarázkodsz, visszahúzódsz vagy épp túlreagálod – csak hogy megelőzd az „elhagyást”, ami még meg sem történt.
👉Ha azt hiszed, nem vagy elég jó, akkor ha ő csak annyit mond: „fura voltál tegnap este”, te már hallod is belülről: „nem kellek, ciki vagyok, biztos mást akar”. Miközben ő csak rákérdezne, mi bántott – te már összepakolt lelki csomaggal állsz a lépcsőházban.
ÉRTED, mi a legtrükkösebb az egészben:
👉Nem az a kérdés, hogy a másik mit csinál – hanem az, hogy te mit látsz bele, mert azt fogod megerősíteni újra és újra.
A valóság soha nem hazudik
A valóság nem hazudik. Csak alkalmazkodik ahhoz, hogyan figyeled.
Ez a fejbekólintó kapcsolati kvantum-csavar:
👉Nem a másik valódi arcát látod – hanem a saját belső lencséiden átszűrt verzióját.
A valóság ilyenkor nem egy tükör – hanem egy felnagyító torzítólencse. És te nézel bele.
Jó hír: ha megváltoztatod, hogyan nézel… változni fog, amit látsz.
Ha most azon gondolkodsz, hogy „basszus, én tényleg mindig ugyanazt látom meg újra és újra”… akkor lehet, hogy nem a valósággal van a baj.
Hanem a saját figyelmi meződdel.
És ha már eddig eljutottál ebben a szövegben, akkor itt az ideje, hogy ne csak olvass róla –
hanem tényleg belenézz abba a tükörbe.
📖 Az ördög talicskája tartja eléd. De vigyázz, ez annak ellenére munka, hogy közben jókat mulathatsz rajtam, magadon, az életen. És talán először érzed majd az ebook végén: „oké, most végre valami átfordult bennem.”
👉 Csekkold a könyvet itt:
És döntsd el, tényleg új valóságot akarsz-e – vagy csak új dekorációt ugyanahhoz a történethez.
Vonzás és taszítás: a kijózanító kvantum pofon erdő
A legtöbb nő (én is) azt hiszi egy pontig, hogy ha valakihez „nagyon vonzódom”,
akkor biztos dolga van vele az életnek.
Aztán amikor harmadszor is a kórház parkolójában sír,
miközben a másik épp „nem érzi, hogy ez most működne”,
akkor elkezd gyanakodni: lehet, hogy nem minden vonzás jelent összetartozást.
A kvantumelmélet szerint minden rendszernek saját energiája van.
És ez az energia összehangolódik – vagy nem.
Nem azért, mert a másik bunkó. Nem azért, mert te „sokat akarsz”.
Hanem mert lehet, hogy egyszerűen nincs csatlakozód hozzá.
Olyan ez, mint mikor egy USB-C kábellel próbálsz bedugni egy ősrégi pendrive-ot.
Lehet, hogy fontos adatok vannak rajta.
Lehet, hogy szép is.
Csak épp nem illik bele a te rendszeredbe.
És van olyan, amikor első pillanattól működik a rezonancia.
Egy nézés.
Egy félmondat.
Egy „mintha már ismerném” érzés.
A szív már előbb tudja, hogy valami történik, mint az agy felfogná.
De ettől még nem biztos, hogy jó lesz.
A rezonancia lehet múltból jövő ismétlés is – nem csak mély találkozás.
Mágikus kémia vagy csupán régi sebek vonzása?
A kvantummező nem a „jó vagy rossz” alapján választ. Energia szinten működik.
És ha te épp egy bizonyos frekvencián vagy – legyen az félelem, hiány, vágyakozás,
önbizalomhiány vagy remény – akkor pont azt az embert fogod behúzni, aki erre rezonál.
Nem azért, mert neki dolga van veled. Hanem mert ő is abban a mezőben úszik.
És egymást találjátok meg – nem a megoldást.
Ha azt hiszed, az a mágikus „kémia” mindig a nagy találkozást jelenti, lehet, hogy csak az ismerős sebek rezegnek egymásra.
És az univerzum nem szerelmet küld – hanem egy újabb lehetőséget,
hogy végre másként reagálj, megtanult másként rezegni, más jeleket kibocsátani.
Ha unod, hogy mindig ugyanarra az emberre hangolódsz rá – csak más névvel, más illattal – akkor ideje máshol keresni a válaszokat.
📖 Az ördög talicskája nem fogja helyetted megszűntetni a „miért mindig őt választom?” rezgést, de baromi pontosan megmutatja, hogy miért mindig ugyanott landolsz. A többi csak rajtad múlik.
👉 A könyvet itt találod:
Figyelmeztetés: lehet, hogy már az első fejezetben magadra ismersz.
Nem baj. Innen szép a győzelem.
Eleged van a kapcsolati káoszaidból? Jó helyen vagy.
Ez nem egy szokványos párkapcsolati blog.
Itt gubancokat bogozunk, játékos teszteken keresztül ismerjük meg önmagunkat, és közben nevetve tanulunk. Ha unod a kliséket, szeretnéd végre visszakapni a saját életed, és újra felszabadultan nevetni, köztünk a helyed. Itt nem vagy egyedül.
Csatlakozz!
Created with © systeme.io
Privacy policy | Terms of use | Cookies