avagy: miért nem találod a társad – még, ha már ott van a fiókban
Párkapcsolati dinamikák a zoknipárosítás fényében
Az elején mindenki szépen, párban érkezik.
Összeillő, friss, összehajtott.
Aztán elkezdődnek a zűrös hétköznapok.
Elhasználódás, koszosodás, a szétcsúszások.
A nagymosások.
Az egyik ott marad a fiókban, hűségesen.
A másik beszorul az ágyneműhuzatba, vagy elkeveredik egy idegen mosásba.
És te csak állsz a reggeli félhomályban, kezedben egy árva zoknival, és azt mondod:
„Hogy lehet, hogy mindig én maradok egyedül?”
Aztán jön a kompromisszum.
Előveszed a „nem tökéletesen illik, de legalább van” párosítást.
Különböző szín, más minta, de legalább nem fázik a lábad.
Legalább valaki van melletted.
Még, ha nem is passzoltok.
És néha, amikor megkerül a rég elveszett pár,
már nem is tudjátok, hogy egyformák vagytok-e még, valóban egymás
párjai vagytok-e még?
Mert addigra mindenki megkopott kicsit. Ki itt, ki ott...
A kérdés nem az, van-e tökéletes párod.
A kérdés az:
felismered-e még önmagadat egy kapcsolatban –
vagy már csak valaki más lábmelegítőjeként létezel?
Ha most úgy érzed, te is egy régóta kallódó zokni vagy a szerelem fiókjában,
ne aggódj – nem vagy egyedül.
Az ördög talicskája pont azoknak szól, akik már unják az „elég jó így is” párosításokat – és végre magukkal akarnak először passzolni.
👉 Olvasd el, mielőtt megint visszateszed magad egy nem hozzád illő kapcsolatba:
Eleged van a kapcsolati káoszaidból? Jó helyen vagy.
Ez nem egy szokványos párkapcsolati blog.
Itt gubancokat bogozunk, játékos teszteken keresztül ismerjük meg önmagunkat, és közben nevetve tanulunk. Ha unod a kliséket, szeretnéd végre visszakapni a saját életed, és újra felszabadultan nevetni, köztünk a helyed. Itt nem vagy egyedül.
Created with © systeme.io
Privacy policy | Terms of use | Cookies