Nevess magadon! Az Isten is megsegít
Te melyik csoportba tartozol?
A röhögősbe vagy a sírósba?
A „hogy a fenében tudsz még ezen is röhögni?”
Vagy a „ne szívj már mindent mellre” csoportba?
Én? – szerintem kitalálod, ha már olvastál tőlem akár egyetlen posztot is.
A feszültség bennem leggyakrabban nevetéssel oldódik.
Gyerekként bántott. Szégyelltem.
Nem akartam, hogy tiszteletlennek, érzéketlennek tűnjek.
Legszívesebben elsüllyedtem volna a gáz helyzetekben
belőlem feltörő nevetés miatt.
Nem értettem magam, de kontrollálni sem tudtam.
És belülről átélni soha nem volt fáklyás menet.
Mindenem remegett.
A nevetést kiváltó esemény miatt.
A környezetem ítélkező megjegyzései miatt.
De képtelen voltam visszatartani a kibuggyanó nevetést
- legyen annak bármi is a következménye.
A nevetés, mint önvédelmi fegyver
A nevetés és a kedvesség később jó önvédelmi fegyverként szolgált,
ha távol akartam tartani – mondjuk egy pasit – magamtól.
Az Ördög talicskájában fel is idézek egy konkrét emléket ezzel kapcsolatban.
Sőt, nemcsak egyet.
Az egyik családállításon például éppen egy fetrengve röhögős szituáció oldotta fel azt a felborult apa–lánya kapcsolatot,
ami valószínűleg nagymértékben befolyásolta a párkapcsolataimat.
Akik olvasták vagy meghallgatták Az ördög talicskáját,
szinte kivétel nélkül szóvá teszik, a humort és az öniróniát,
amivel megfogalmazom a leggrincsebb párkapcsolati helyzeteket –
és a hozzájuk tapadó, még grincsebb érzéseimet és reakcióimat.
És ez számukra könnyedséget ad... azt az érzést, hogy ami történik velem, velük, velünk, az nem TRAGÉDIA, AZ CSAK EGY HELYZET... és ez máris könnyebbé tesz mindent számunkra.
Tudom, nem mindenkinek jön zsigerből ez, ami belém van kódolva:
hogy nevetni tudjon magán és a világon.
De ezzel sincsen baj...
A megoldás mindig akkor érkezik, amikor valamire képesek vagyunk ránézni, és aztán tudatosan mást választani...
Az önsajnálat helyett, mondjuk a nevetést... annak megkeresését, hol tudok magamon nevetni ebben a helyzetben.
Hol tudok nevetni ezen a helyzeten?
Ha szeretnél olyan szemüveget kapni, amin keresztül a "legelcseszettebb"-nek tűnő történeteid sem tragédiának, hanem emberi helyzetnek tűnnek…
akkor Az ördög talicskája pont neked való.
Nem azért írtam, hogy megmondja, mit csinálj –
hanem hogy együtt nevessünk azon, amit már annyiszor megsirattunk.
Én is ott kezdtem gyógyulni, amikor először tudtam nevetni azon,
amitől addig csak lebénultam.
👉 Amikor neked is eljön ez a pillanat, már tudni fogod:
nem vagy elveszve – csak új nézőpontból nézel rá magadra.
Az önirónia nem azt jelenti,
hogy kinevetem magam
De egy valamire rájöttem:
A nevetés és a humor…
nem azt jelenti, hogy nem fáj.
Nem azt, hogy nem érint.
És végképp nem azt, hogy nem veszem komolyan.
A humor nálam nem menekülés – hanem híd.
Két érzés között.
Két ember között.
Vagy éppen önmagam és a saját sebem között.
Mert amikor sikerül nevetnem azon, amitől korábban csak sírni tudtam…
akkor tudom, hogy valami gyógyulni kezdett.
Ezért van az, hogy a legmélyebb történeteimet is úgy írom,
mint egy belső stand-upot és egy terápiás jegyzetfüzet keverékét.
Nem azért, hogy feloldozást adjak – hanem hogy kapcsolódást teremtsek.
Ha te nem tartozol a nevetős csoportba, az teljesen rendben van.
A humor nem mindenkinél ugyanott lakik – és néha nem is nevet, csak odabiccent.
De ha egyszer sikerül egy kicsit kívülről ránézned arra a helyzetre,
amibe beleragadtál…
És ha abban találsz egy abszurd részletet, egy groteszk mondatot, egy „ez most tényleg megtörtént?” pillanatot…
Na, ott kezdődik az a fajta humor, amit én nem cserélnék el semmiért.
Mert az önirónia nem azt jelenti, hogy kinevetem magam.
Hanem azt, hogy már nem félek magamtól.
És ez az, ami valójában felszabadít.
Ezért lett humor az egyik belső térképem.
Amikor sírni tudsz, aztán nevetni, valami felszabadul - szabaddá válsz
Szóval…
te melyik csoportba tartozol?
És mit jelent nálad az, ha már képes vagy nevetni valamin?
(Mert ha tudsz, akkor lehet, hogy már nem is ugyanott vagy…)
Nem vigasztalni akarlak – csak jelen lenni.
A sírás nem a nevetés ellentéte... néha az előszobája.
Mert amikor a könny kijön, akkor már nem tartod vissza az érzést.
És ha nem tartod vissza – akkor már nem is te vagy a fogva tartó.
És abban a pillanatban fogvatartott sem vagy!
Szabad vagy... az érzéstől, a gondolattól, hogy ez valami tragédia...
Akkor már az érzés oda kerüll ahová való... Jelzőfénnyé válik, ahol eldöntheted merre tovább.
Már nem zsigerből reagálsz, hanem belülrő, szívből...
És tudod, mi a legszebb?
Hogy ugyanaz a hely a sírásé meg a nevetésé is tud lenni - egyszerre.
Csak más rezgéssel.
De ugyanaz a szív, ugyanaz az ember – te.
Legközelebb, ha "helyzet van", nem kell nevetned.
Nem kell semmit csinálnod.
Csak engedd, hogy amit érzel, az legyen.
Én itt vagyok.
Ha majd szavakkal jössz, jövök utánad.
Ha csak csenddel – akkor is.
Mert a humor mögött is ott lakik a sírás.
És ha most ott vagy –
az már azt jelenti: valami átért benned.
Ha most egy kicsit jobban érzed magad – az nem véletlen.
Ez azt jelenti, hogy már elkezdtél másként nézni magadra.
Az ördög talicskája e-book pontosan erről szól:
hogyan jutsz el oda, hogy ne másoktól várd a ragyogást –
hanem végre saját fényedben állj.
Ha úgy érzed, ideje lenne lelépni a második helyről –
akkor ezt a könyvet neked írtam.
Olvass bele vagy hallgasd meg az egyik fejezetét!
Miért bánt, amit a másikban látsz? Ez az 5 kérdéses teszt segít felismerni, milyen belső hiedelmek vetülnek ki a kapcsolataidra – és hol kezdődik az igazi változás: benned.
Eleged van a kapcsolati káoszaidból? Jó helyen vagy.
Ez nem egy szokványos párkapcsolati blog.
Itt gubancokat bogozunk, játékos teszteken keresztül ismerjük meg önmagunkat, és közben nevetve tanulunk. Ha unod a kliséket, szeretnéd végre visszakapni a saját életed, és újra felszabadultan nevetni, köztünk a helyed. Itt nem vagy egyedül.
Csatlakozz!
Created with © systeme.io
Privacy policy | Terms of use | Cookies