Elérhetetlen pasi, csapdába esett nő, és a miértjeik

1. A felszíne lévő, talán legkönnyebben belátható ok:
Honnan az öreganyám térgyekalácsából tudhattam volna, mit csinálok? 

LEFORDÍTOM:

👉nem voltam tudatos a belső működésemre

👉nem tudtam, hogyan működnek ezek a kapcsolatkialakító mechanizmusok (Szépen fogalmaztam? Hát, nem! De legalább szabatosan!)

Aztán, ha még mélyebbre ástam, jött az a réteg, amire az előbb utaltam:

👉mivel azt tapasztaltam az “első szerelmemtől”, a papámtól: ilyen a szeretet, ez volt a mintám.
Meg se fordult a fejemben, hogy nem, nem ez a szeretet.
Vagyis a "számomra jó" helyett a "számomra ismerőst" választottam.

Aztán itt van még egy fájdalmas motiváló erő:

Azt hittem, azért nem működik, működnek a kapcsolataim,
👉mert én nem vagyok elég jó.
Ő azért elérhetetlen, mert nem éri meg neki, megmutatnia magát.

👉vagyis, mert én nem vagyok az a nő, akiért valaki elérhetővé válik.
Szóval még jobban próbáltam megérdemelni ŐT...
(Hát... volt ebben is pár elvesztegetett év.)

Végül a tripla lélektani csavar, és a döbbenet, amikor ezt felismertem.
Vágyom ugyan az érzelmileg elérhető férfira, mégis rendre olyan kapcsolatokba csúsztam bele, olyan kapcsolatokat fogadtam el, ahol esély sem volt rá, hogy az érzelmi elérhetetlenségen dolgozzunk, hogy közösen alakítsunk ki valami őszinte intimitást, hiszen folyamatosan bizonytalan, félig felvállalt, titkos kapcsolatokban találtam magam.
Vagyis, a valóságban sem volt elérhető a társ.
Hogyan is képzelhettem, hogy érzelmi intimitás, elérhetőséget leszek képes kialakítani vele, egy ilyen terepen ez szinte lehetetlen.

Rádöbbentem: én magam vagyok, aki tudattalanul kerüli a felvállalható kapcsolatokat, mert annyira fél attól, hogy ha megmutatja valakinek magát, az soha nem fogja felvállalni...

Ezért én magam alakítottam úgy a terepet, hogy ennek az esélye a lehető legminimálisabb legyen?
Szinte megbénított a tudat.

👉Mi van, ha valaki tényleg elérhető?

👉Aki tényleg ott van, nyitott, figyelmes, állandó, elérhető?
👉Fogalmam sem volt, hogyan kell viselkednem egy ilyen emberrel. Még a gondolattól is lefagytam. (Hogy ez milyen grincs már, nem? )

Mivel élt bennem egy olyan minta is, hogy a kapcsolat állandó harc és küzdelem, úgy éreztem, azok a kapcsolatok, amelyekben nincs intenziv szenvedély, harc, ahol nem kellett bizonyítanom tök unalmas, és nem hittem el, hogy a szeretet igazán erős lehet benne.
Míg végül megértettem: az intimitástól jobban féltem, mint az elérhetetlenségtől.