Miért örülj igazán a könnyeidnek?

Na most jön az, amikor a sírás nem szétesés, hanem összeállás.

Amikor nem gyengeség, hanem bizonyíték.
Hogy "ott vagy" végre.
Hogy megérkeztél egy olyan pontra, ahol nem lehet tovább hazudni magadnak.

Szóval miért örülj, ha sírsz?

Mert végre nem tartod vissza azt, ami eddig belül emésztett.
Mert a tested okosabb volt az agyadnál, és azt mondta:

„Most akkor engedjük ki, jó?
Nincs több teherbírás.
Most jöhet a tisztulás.”

A sírás nem gyengeség.
A sírás megtisztulás.

Kimos régi képeket, torz emlékeket, beleragadt szerepeket.
Könnyeken keresztül tisztul a belső látás.

A sírás nem „hiba és nem bűn”.

Hanem megnyílás.

A falaidban repedés keletkezik általa – hogy a fény végre megvilágíthasson valami árnyékot benned.

A sírás pillanatában nincs szerep.
Nincs kontroll.
Csak te vagy.

A nyers, igaz, lélegző valód.

És ez az, amit nem lehet manipulálni, szépíteni, tettetni.
A sírás az igazság nyelve.
Ha jön, akkor valami végre megérkezett benned.

Örülj hát neki.
Mert most nem egy illúzió esik szét –
hanem egy hazugság oldódik ki.

És minden könnycsepp mögött ott a lehetőség:
hogy valami új kezdődjön benned.

Nem valakiért.
Nem valamiért.
Hanem végre magadért.