Létezik-e igaz szerelem egy titkos kapcsolatban?

Észrevetted már, hogy ez az a kérdés, amire mindenki vagy túl gyorsan mond igent, vagy túl gyorsan nemet?

És persze a válasz most sem fekete-fehér.

Elnéző mosollyal gondolok vissza korábbi önmagamra.
A naivitásomra, amellyel újra és újra belevetettem magam
a szerelem nevű örvénybe, amely rendszeresen magával rántott a titkos kapcsolatokba.

Nem tudom, te hogy vagy ezzel.
Az én érzéseim mindig valódiak voltak.

Mindig teljes szívvel kapcsolódtam.

Az is igaz, a másik oldal rendesen meg is pörkölődött ettől…

A sokadik „sötét verem” után jöttem csak rá:

Igen.

Lehet valódi érzés egy titkos kapcsolatban.

Az érzelem lehet mély, őszinte, sőt, elementáris.

A titok nem sterilizálja az érzést.
A titok nem egy fertőtlenítő spray.
Nem fújja le a szerelmet, hogy „hopp, akkor ez most csak

30%-os, mert nem vállalt”.

Az ember ugyanúgy remeghet.
Ugyanúgy fájhat a másik hiánya.
Ugyanúgy meg tud szédíteni.

És bár…

A titok nem sterilizál, de torzíthat.
Felerősítheti mindazt, amit átélünk.
Éppen azzal, hogy buborékban tart.

A rejtettség miatt az érzés gyakran koncentráltabb lesz,

mint egy jó erős fekete:
kevés tér, kevés idő, sok intenzitás.

És az intenzitást hajlamosak vagyunk azonosítani a mélységgel.

Pedig a mélység nem attól mély, hogy fáj.
És nem attól valódi, hogy titkos.
Ez volt az egyik csapda ezekben a szerelmekben.

A másik az a mondat, amelynek igazában megveszekedetten akartam hinni:

„A szerelem mindent legyőz!”
Omnia vincit amor – már gyerekként imádtam a mondat dallamát (is).

De a titkos kapcsolataimban valahogyan a fontos akadályokat soha nem tudta legyőzni.

Azonban makacs vagyok.

Ha nem értek valamit, addig megyek utána, amíg választ nem kapok.

Szóval jó sokszor ismételtem meg a hülye helyzeteket.
Újra és újra belesétálva a titkos kapcsolatok csapdájába.

Jól esne most ezt úgy beállítani, mintha csupán
„tudományos, intellektuális” érdeklődésem hajtott volna.

De.

Ez nem igaz. Vagy csak részben.

Mert bár mindennél jobban vágytam az igaz szerelemre,
nem voltam tisztában egy mindent meghatározó törvénnyel:

Elsőként magammal kellett volna szerelembe esnem.

Ezt azonban tucatnyi kis belső kobold akadályozta bennem,
akik azokat a lelki sebeket védték,
amelyeket épp a szerelemben szereztem.

Szóval velük is dűlőre kellett jutnom előbb.

Meg kellett gyógyítanom ezeket a sebeket.

Meg kellett nyugtatnom belső védelmezőimet:
nem kell már vigyázniuk rám.
Felnőttem, képes vagyok magamra vigyázni.

Aztán azon kezdtem törpölni, milyen is a szerelem, amire vágyom.

Egyenrangú.... Nyitott... Megértő... Együttműködő... Szabadságot adó...

Ennek megértésekor a tantuszok hangos csilingelése miatt alig hallottam szívem heves dobogását.

Megértettem:

Hogyan lehetne egyenrangúság egy titkos kapcsolatban,
ahol az egyik fél nem szabad?

Hogyan lehetnénk nyitottak,
amikor ezer korlát csapódik ki a földből a titkosság miatt?

Hogyan lehetnénk megértőek,
amikor nem vagyunk a magunk urai?

Hogyan lehetnénk szabadok,
amikor nem vagyunk a magunk urai?

Ezt követően jött egy másik felismerés:

Le kell ereszkednem a rózsaszín fellegekből a Földre.

Mert bár jó lett volna hinni abban a romantikus tévhitben,
hogy az igaz szerelem pusztán érzés…

DE! Nem.
Nem az. Vagy nem csak az.

Épp ezek a ponton.

Az igaz szerelem nem csak egy érzés.

Az döntés.
Vállalás.
Következmény.
Láthatóság.

Egy titkos kapcsolatban lehet igaz az érzés.
De ha a kapcsolat rendszerszinten nem vállalható,
ha a szerelem alappillérei hiányoznak,
a szerelem elveszíti mindent legyőző erejét.

Az igazi kérdés nem az, hogy szeret-e a másik,
hogy igaz-e az érzés.

Hanem az, hajlandó-e az életét átrendezni érted.

Mert a titok fenntartása mindig valaminek a védelme.

Házasság.
Kényelmi zóna.
Társadalmi státusz.
Biztonság.

És ha ezek fontosabbak maradnak, mint te,
akkor az érzés lehet mély –
de a szerelem nem lehet teljes.

Az igaz szerelem nem csak azt kérdezi:
mit érzek?

Hanem azt is:
mit vállalok?

És itt dől el minden.

Na.

Te hogyan gondolod?

Kíváncsi vagy, hogyan mentettek meg ezek a felismerések a legutolsó szakításomkor?
Olvasd el Az ördög talicskáját.