Létezhet-e intimitás egy titkos kapcsolatban?

Az intimitás körül akkora a köd, hogy simán meg lehetne belőle írni egy jó, szaftos, brazil szappanoperát.

Ezért aztán kezdjük a félreértések tisztázásával, mert ugyan könnyedén dobálózunk az „intimitás” kifejezésével, miközben – macska tudja – kinek, mi jár éppen a fejében az emlegetése közben.

Mit NEM jelent az intimitás?

1. Az intimitás nem egyenlő a szexszel.

A szex lehet intim.
De lehet teljesen intimitásmentes is.
Két test találkozik, gyűrődnek a lepedők, sisteregnek a gyertyák, miközben a két lélek kávézni ment.

1. 2. Nem jelent összeolvadást.
   Az nem intimitás, ha eltűnsz, elolvadsz, megsemmisülsz a másikban.
   Az inkább önfeladás, rózsaszín selyempapírba csomagolva.
   
   

2. 3. Nem jelent folyamatos közelséget.
   Attól, hogy valaki napi 40 üzenetet küld neked – vagy te küldesz neki –, még nem lettél az intimitás felkent papja vagy papnője.
   Ez lehet egyszerűen szorongás is.
   
   

3. 4. Nem jelent drámát.
   Az érzelmi hullámvasút nem az intimitás bizonyítéka.
   Az leginkább az idegrendszer túlpörgetése.
   
   
   

4. 5. Nem jelent birtoklást.
   A „csak az enyém” nem intimitás, hanem egy ősi félelem,
   ami épp távol tart minket az intimitás valódi megélésétől.
   
   

Na, most kapaszkodj!

⮕ Az intimitás az, amikor megmutatom magam úgy, ahogy vagyok – és nem omlok össze attól, hogy látsz. És te sem omlasz össze attól, amit látsz.

⮕ Intimitás az, amikor nem kell szerepet játszanom.
    Nem kell erősnek, lazának, titokzatosnak, mindig kívánatosnak lennem.

⮕ Intimitás az, amikor kimondhatom:
    – Félek.
    – Haragszom.
    – Vágyom rád.
    – Most nem tudok adni.
És a másik nem menekül el.

⮕ Intimitás az érzelmi meztelenség.
    Nem a test levetkőzése.
    A lélek lemeztelenítése a másik előtt.

Az intimitás nem azt jelenti,
hogy a másik mindig meg fog érteni.
Hanem azt, hogy merem vállalni magam akkor is,
ha nem ért meg tökéletesen.

Az intimitás ezért olyan ijesztő.

Mert az intimitásban kockára teheted a kapcsolatot.
Hiszen ha nem tetszik, amit lát – lehet, hogy ott hagy.

Az intimitásban nem a másikat kockáztatod.
Magadat. 

És ezen a ponton kezd izgalmassá válni a dolog, mert:

⮕ Mit ér a kapcsolat, amelyből hiányzik az intimitás?
⮕ Létrejöhet-e intimitás, ha én nem vállalom önmagam, nem vagyok önazonos?
⮕ Ha magam elől is bujkálok, neked mit fogok megmutatni? Egy PR-verziót?

Kezded már sejteni a címben feltett kérdés jogosságát?

Vajon egy titkos kapcsolat mennyire nyújt lehetőséget
a két fél számára önmaga teljes, önazonos felvállalására?

⮕ Lehet mély érzelmi kötődés egy titkos kapcsolatban.
⮕ Lehet benne őszinte szenvedély.
⮕ Lehet egymás előtt sírás.
⮕ Lehetnek mély vallomások.

De a teljes intimitás ritkán tud megszületni ott,
ahol a kapcsolatnak nincs nappali arca.

Az intimitás ugyanis három térben zajlik
– van a kettőnk tere
– van az önmagunkkal való tér
– és a külvilág előtti felvállalás tere

A titok azonban az utolsót automatikusan “amputálja”.

Hogy az intimitás „magától” megszületik,

ha elég nagy a szerelem.

Hát, NEM!

⮕ Az intimitás döntés.
⮕ Gyakorlat.
⮕ Belső biztonság.

És most tedd a szívedre a kezed.

Ha voltál már titkos kapcsolatban:
találkoztál, amolyan jófajta, szívet-lelket melengető belső biztonsággal?

⮕ Lehet, hogy intimnek érződött, mert intenzív volt.
⮕ Lehet, hogy mélynek tűnt, mert tiltott volt.
⮕ Lehet, hogy őszintének hatott, mert úgy érezted „vele legalább önmagam lehetek”.

Csakhogy közben a világ előtt nem voltál,

nem lehettél önmagad.

És ez a kettősség lassan belül is kettéhasít mindenkit.

Én sokáig nem voltam ezzel (sem) tisztában.
És nem tudom, te hogy vagy vele…

Ma már tudom:

Nem az intenzitásra vágytam.
Nem a titokra.
Nem a szenvedélyre.

Hanem arra, hogy valaki mellett nappali fényben is ugyanaz lehessek, aki a titkos szobákban voltam.

Aztán, amikor idáig jutottam,
hirtelen belém hasított egy másik kérdés:

Talán az, hogy újra és újra titkos kapcsolatokban találtam magam nem épp azért volt,
mert egy titkos kapcsolat bárkinek biztonságot nyújtó rejtekhely lehet az igazi közelség elől?

Na! Ez volt az igazi döbbenet, amikor idáig jutottam…

De erről majd egy következő posztban.