Ezt a sztorit nem én írtam! \"ŐK\" diktálták

1. Tíz év "házi őrizetben"

Az elmúlt 10 évem, mintha házi őrizetben telt volna,
rokkantan, magányosan és árván.


Azt gondolod túlzok?

Akkor az milyen, hogy kimászol az évek óta fojtogató hitelcsapdából,
melyben elveszik a te és a mamád lakását a vállalkozásod beindítására felvett hitel miatt,
ráadásul bő 13 millát is leakasztanak rólad... Csak, hogy érezd a törődést.

Elköltözöl a gyereked hívására az ország másik végébe.
Majd egy olyan telken tengeted a napjaidat 3 évig, egy szendvicspanel házban, ami tulajdonképpen maga gyárudvar, ahol a ház készült.

Nincs munkád, mert az ígéret, amit kaptál a költözés előtt, kamu volt.

A gyereked megorrol rád, nem tudod, miért, és két évig nem beszél veled.

Közben, hirtelen mindkét csípőd beadja az unalmast
és te éveket vársz, hogy megműtsenek.


Menni alig bírsz, és csak annyi a szerencséd, hogy otthonról dolgozhatsz, amikor végre munkád lesz.
Úgyhogy, legalább magad eltartása: PIPA!

Minden erőddel azon vagy, hogy egy bántalmazó kapcsolatból

kitépve magad valahogyan ismét talpra állj, és begyógyítsd lelked sebeit.


Egyedül vagy. Senki nincs melletted, senkit sem ismersz az idegen városban, ahol élsz.

Meghal a mamád, eltemeted 200 kilométerről intézve, fájó csípővel a dolgokat.
A többi? Tényleg hagyjuk!

2. Csodák, illúziók és csalódások

Alig maradt pénzed, hogy megold a lakhatásodat, de érzed, haza kell költöznöd.

Barátnőd kegyelméből tudod átvészelni a 4-5 hónapot, 

amíg felépül a kis ház…

A tiéd! Egy CSODA… 

Muszáj ezt írnom, CSODA, mert a fiatalember, aki iderittyentette nekem, élete legnagyobb jócselekedetét hajtotta végre ezzel. Számomra mindenképp!

Csakis valami őrangyali minőségben csöppenhetett az életembe, mert azóta is fiamként ügyel rám a családjával együtt, és segít mindenben, amikor kell.
Hálás is vagyok nekik ezért.

A csípőidet megműttetheted végre, újra itthon vagy, biztonságban.
Érzed, kezd visszatérni beléd az élet. Sportolni jársz.

Lassan, már a férfiak is eszedbe jutnak. 

Még a "bántalmazó" is, akivel kapcsolatban  titkon még mindig vannak illúzióid.
Évek óta tudod, könyvet kell írnod a kapcsolataidról, de főleg kettőtökről.

Meg kell írnod ezt a titokzatos, drámai, lélekölő szerelmet, amit megéltetek,
de valahogy nem megy, még nem...

A szerelem nem jutalom. Válasz.

Amikor már nem könyörögsz a sorsnak, hanem leülsz mellé beszélgetni

– akkor kezdődik valami. Nem mázli. Nem csoda. Csak te, önmagadban.
És valaki, aki pont ehhez tud kapcsolódni. Olvasd el, milyen érzés ez. És ha ismerős a csend, amiben végre nem vársz – csak jelen vagy, akkor Az ördög talicskáját, ezt az önmagamra ébresztő sztorit, neked írtam. Saját életem fájdalmaiból.
Nem osztja az észt. Nem ígérget.
Csak visszatükröz – hogy végre te is lásd, ki vagy, amikor már nem keresel.

📖 Kezdd el ott, ahol minden valódi kapcsolat születik: önmagadnál.

3. Na, majd én megmutatom! Irány a Tinder!

Egyszer csak elkap a hév, és ráírsz a bántalmazóra, és persze olyasmi történik,
ami végleg pontot tesz a történetetek végére. (részletek a sztoriban)

Eldöntöd: VÉGE! 

EL KELL ENGEDNI AZ ILLÚZIÓT, HOGY EZ A PASI ÉS TE… 

BÁRMIKOR, BÁRMI…

Akkor azt mondod magadnak:
“Lesz pasim! Nagyon jó pasim lesz” 

Regisztrálsz a Tinderre! IGEN? Oda... miért? (válasz a sztoriban... :D)

... és láss csodát, alig 10 nap és ott van "teljes tindernagyságban "

életed 5. "egzotikus pasija"…

A dolgok felpörögnek, majd hirtelen a másik behúzza a kéziféket, 

pedig ekkora már mindketten jócskán benne vagytok 

abban a bizonyos "sötét veremben".
Te annyira zizi leszel az első szakítási kísérletedtől, hogy eltöröd a csuklódat… kisebb koccanásos izét okozol, megbüntetnek.

DE! A bizonytalankodó pasit másodszorra képes vagy kitenni az életedből, 

tiltakozva remegő szíved ellenére.

És, hogy ne őrülj meg teljesen, belátod, nem halogathatod tovább

a dolgot:

MEG KELL ÍRNOD, AZT A KÖNYVET!

4. A nő, aki nem keresi a szerelmet; méltóvá válik rá.

Meg kell írnod a könyvet.
Mert, amikor megkérdezed magadtól, miben vagy a legjobb, be kell lásd:

az elrontott párkapcsolatokban és az azokból való újjászületésben.

Ez van!
Ezt dobta a gép!
Nincs ezen mit szépíteni, de szégyellni való sincs rajta.


Írod a könyvet, ömlenek belőled a sorok, és az évtizedek alatt 

felgyülemlett tapasztalatok esszenciájából, a sok párkapcsolati bukfencből: megszületik Az ördög talicskája…

Fel sem fogod; valami újat teremtettél! Ötvözted a történetmesélést, a sztorizást,

az önreflexív belső monológgal,
a terápiás önismereti, önfejlesztési utad megmutatásával…

És ezt még csak észre sem vetted, (barátnőd hívta fel rá a figyelmedet) annyira nem a te kezedben volt a dolgok irányítása.

Tetted, amit belülről diktáltak, írtad, amit "felülről" mondtak.

Talán életedben először kételkedés, félelem és szorongás nélkül.
A történetek, a sorrend, a megértések, összefüggések szinte maguktól bomlottak ki a kezeid alól.
Jócskán benne voltam a történet sűrűjében, amikor ráeszméltem erre.
Micsoda felszabadító érzés volt!

És megtörtént a "csoda": azok, akik olvassák, bár ők nem tudják,
hasonló élményekről számolnak be, mint amiket én is megéltem, és élek azóta is.

Azt mondják: EREJE VAN.
Azt mondják: felszabadító hatással van rájuk.
Azt mondják: megnyugvást ad és életkedvet.

Álmélkodnak a szókimondásán, az őszinteségén és az emberségén…

Én meg csak ülök és nézek ki a fejemből... Ez tényleg velem történik?


Az írás engem is teljesen átalakított. Már nem az az ember vagyok,

aki voltam a sztori megírása előtt.

Mi rá a bizonyítékom?

Az, hogy volt bátorságom megosztani veled életem legtitkosabb, legvadabb képzelgéseit, grincs döntéseimet, "bűneimet, vétkeimet".
Az, hogy le mertem írni: igenis folyamatos kapcsolatban voltam és azóta is vagyok az Égiekkel, az Unverzális energiával, a kvantumtérrel? Válassz kedvedre!

Évekkel ezelőtt hatszor kértem volna bocsánatot,

hogy ilyeneket állítok.
Százszor gondoltam volna:
"Ki fognak nevetni, ki fognak gúnyolni."
De most? Nem teszem!
Vagyok, aki vagyok!
Akinek a sztorim kell, megért.
Akinek, nem. Isten áldja!
Találja meg az utat, ami őt viszi tovább.
Tiszta szívvel kívánom!

Szóval Az ördög talicskája "TUD" valamit.

Megérkeztél: kész vagy méltóvá válni a szerelemre

Ha eddig eljutottál, akkor már legbelül tudod, dolgod van vele.
Nem azért, mert bármi  “meggyőzött”,  hanem mert  a gyomrodban  érzed.
Az ördög talicskája nem old meg semmit helyetted,
de veled együtt csodákra képes.
Leteszi eléd, amit már régóta sejtesz. És ha most azt érzed, valami furcsán ismerős,
akkor készen állsz szembenézni vele
📖 Itt van, mert ez a sztori egyszerre szól rólad – és hozzád.

Ebook és hangoskönyv formában. Egy éttermi vacsora árárért.

5. Az égiek és az ördög? Hogy jön ez össze?

Hogyan?
Először is hiszem, bár az ördög mindig rosszra tör,
valahogyan - a végén - mindig jó felé tol(hat)ja el azokat, akik nyitott szemmel járnak, és nem vakon követik.

Akik akarják érteni életük történéseinek üzeneteit.


Bátorság kell hozzá? IGEN!
Fájdalmas lesz szembe nézni lelked árnyaival? NEM TAGADOM!

És, végül megéri?
TE TUDOD!
Válaszolj:
"Azt az életet éled a párkapcsolataidban,
amire mindig is vágytál?"

IGEN?
Akkor menj tovább! Gratulálok!
Az ördög talicskájával nincsen dolgod

TALÁN?
Akkor adok neked egy nézőpontot:
"Ami nem határozott igen, az nem."
De a kezedben a döntés joga: valóban ÉLSZ vagy csak létezel?
Az ördög talicskája felébreszthet,
ha akarod!

NEM?
Mit mondjak?
"Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni... Ott kell annak megtanulni, hogyan kell egy párkapcsolatban jól működni..."
(vagy nem így mondja népdal?
Akkor bocs :D)

6. Miért ez a morbid cím? Miért az ördög?

Szóval Az ördög talicskája...
Miért választottam ezt a kicsit morbid, provokatív címet?


Kezdjük a legevilágibb okkal, ami az utolsó szempont volt a névválasztásnál:

Azt akartam, hogy megfricskálja az orrod(on keresztül) benned azt a valamit, ami felpiszkál. Akár miért, akár hogyan...

Menjünk egy szinttel mélyebbre:
Nem szeretem, ha túlmisztifikáljuk a dolgokat, amikor túl nagy feneket kerítünk valaminek, ami csak egy helyzet, az élet egy momentuma: megoldani a párkapcsolati helyzetet. Vagyis nem akartam semmiféle tudományos, tudálékos címet.
Józan paraszt akartam maradni. (Meg nem is vagyok gyakorló szakember, szóval...)

Ereszkedjünk mélyebbre a nyúl üregében:
Azt akartam (vagy akarták bennem az égiek), mutasssak rá:
Az Univerzumban minden el van rendelve.


De tudod, mi van a legislegjobban elrendelve?
Hogy mindnyájan tökéletesek vagyunk.


Hogy a világ nélkülünk, nem lenne teljes, vagyis tökéletesek vagyunk.

És addig, amíg ezt fel nem fogjuk, meg nem értjük, meg nem éljünk, át nem égetjük magunkon, addig fog minket az Univerzum macerálni, amíg meg nem adjuk magunkat ennek az érzésnek, tudásnak, hitnek.

És, hogy ennek érdekében, még a "gonoszt" is beveti, ha kell:

"Mert, akivel dolgod van, (hogy rávegyen a magadra ébredés csodájára), azt még az ördög is utánad tolja talicskán."

Mert lássuk be!
Az életünk során csak a másik ember által vagyunk képesek
saját lelkünkbe belenézni:
"tükör által, homályosan"...

és "hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat" József Attila szerint is.

Szóval az a talicska addig nem lesz üres, vagy legalább könyörületesebb,
amíg vissza nem térünk önmagunk csodálatos magjához.
Meg nem szeretjük önmagunkat.
Ha pedig innen nézzük:
Az ördög talicskája ÁLDÁS,
és már ne is magyarázom, miért.

Végül jöjjön a névadás legmélyebb szintje, ahová csak az igazán elszántak jöjjenek velem.

Kedvenc idézetem az ördögröl:

"Az ördög a falakon keresztül jön be...
Ha nincsenek falak, nem tudod bejönni"

Ennyi..., meg egy bambi!

7. Az ördög talicskája
nem a te sztorid

Írod a sztorit, és egyszerűen azt érzed, az életed valami egészen különleges belső utazássá válik.

Miközben írod, tudod, érzed, nem is te írod, te egyszerűen csak leírod…
az Égiek diktálják.
Igen! Az ÉGIEK!


Még mindig nem hiszed?

Sebaj! 

Akkor Az ördög talicskája nem a te sztorid.

Attól a történet, a hatása, az ereje nem fog megváltozni.

Az, aki hagyja, hogy hasson rá, örül, hogy az útjába akadt.

Még mindig azt gondolod, ez az egész "égiek-ókamóka" csak üres marketing fogás?
Legyen a te hited szerint.

VAGY!
Olvasd el! És ki fog derülni...
És ha úgy érzed, nem igaz, amit írtam, és nem lesz rád semmilyen hatással!
Jelezd nekem és megbeszéljük, hogyan olhatjuk fel a helyzetet.
-------

Feltártam előtted a lelkemet.

Olyan őszinte voltam, amilyen csak tudtam.

Elmeséltem mindent arról, hogyan született meg ez a párkapcsolati bukfenckalauz.

Most pedig kíváncsian várom, hogyan válik nők ezreinek hasznára,
akik a méltatlan kapcsolatok “mocsarából” szeretnének visszatalálni
ragyogó szívű önmagukhoz.

Minden esélyük megvan rá, hiszen a  tisztaság, a nemesség és az erő egyik legősibb szimbóluma, a lótusz is a mély és sötét mocsár iszapjából szárba szökkenve válik a csöndes, bölcs tavak ragyogó ékkövévé.

Mindent tudsz, a döntés a kezedben

Mit szeretnél tenni?
Lótuszként szárba szökkenve lebegni életed tavának tükrén?
Életed egyik legrosszabb élményét valami csodává alakítani?
Hogy aztán békésen élvezd, ahogy kapcsolataid visszatükrözik végre csodálatos belső szépségedet?
Rendben... akkor Az ördög talicskája rendelkezésedre áll.
Nem fog az életed egy csapásra megváltozni tőle, de hogy kipenderít az eddigi állóvízből, abban biztos lehetsz.

Egy lépést garantáltan megteszel a sztori elolvasása után.
Mi kell ennél több?
Ki tud egyszerre kettőt lépni? Na, ugye?
📖 Az ördög talicskája. Rólad is szól...
Most ajándék hangoskönyvvel!

Eleged van a kapcsolati káoszaidból? Jó helyen vagy.
Ez nem egy szokványos párkapcsolati blog.
Itt gubancokat bogozunk, játékos teszteken keresztül ismerjük meg önmagunkat, és közben nevetve tanulunk. Ha unod a kliséket,
szeretnéd végre visszakapni a saját életed, és újra felszabadultan nevetni, köztünk a helyed. Itt nem vagy egyedül.

Csatlakozz!

Created with © systeme.io

Privacy policy | Terms of use | Cookies