Bemutatom Mr. Elkerülőt, a kötődési minták Houdini-jét

1. Egyet előre-kettőt hátra pávatáncs

Az elkerülő imádja a szabadságát és a titok védelmét. Amikor a másik fél közelítene (pl. többet akar találkozni, elmélyítené a kapcsolatot), az elkerülő hirtelen “elfoglalt”, “leterhelt”, “most pont nem jó”, vagy eltűnik.
A titok jó alibi, hogy ne kelljen vállalni a mélyebb köteléket.

2. Állandó érzelmi hullámvasút

A kapcsolat tele van bizonytalansággal: néha közelebb enged, aztán visszahúzódik. Az intimitás helyett inkább a bujkálás, az éjszakai üzengetés, vagy “csak akkor vagyok elérhető, amikor nekem kényelmes” működik. A másik félben folytonos hiányérzetet és feszültséget kelt.

3. Nincs igazi közös jövőkép

Az elkerülő titkos kapcsolatban soha nem beszél konkrét tervekről, nem álmodik “mi lesz, ha…”. Ha szóba kerül a jövő, vagy elkeni (“majd meglátjuk”), vagy témát vált. Ez a lebegtetés tartja távol az igazi elköteleződéstől, és tökéletesen passzol a titkolózás keretébe.

4. Minden beszélgetés kicsúszik a kezeid közül

Ha az “igazi” érzésekről, vágyakról, félelmekről lenne szó, mindig elvicceli, elbagatellizálja, vagy visszadobja (“te túlgondolod”). Így a titkos kapcsolat állandóan a felszínen marad, sosem lesz mély, igazi párkapcsolat – csak egy bujkálós “kijárat a való életből”.

5. A bűntudat is “távolról” működik

Elkerülőként még a bűntudatot is úgy intézi, hogy ne kelljen szembenézni vele. “Nem ígértem semmit”, “én már az elején mondtam, hogy nem akarok bonyodalmat”, “te tudtad, mire számíts”. Mindig van menekülőút, hogy ne kelljen felvállalni a felelősséget.

6. A másik fél lassan beleőrül a bizonytalanságba

A titkos kapcsolat így egyre inkább olyan, mint egy soha véget nem érő “majd egyszer”, ahol minden remény csak halogatás, minden mély beszélgetés csak pillanatnyi fellángolás, és a végén szinte garantált, hogy valaki megsérül – főleg az, aki kötődni szeretne.

Szóval, egy elkerülő kötődésű ember titkos kapcsolatban pont azt kapja, amit “akar” – nincsenek igazi kötöttségek, mindig van kifogás a távolságtartásra, a másik fél pedig egyre jobban elveszíti önmagát az állandó bizonytalanságban.