Amikor már nem keresed – és ő mégis megérkezik
Megint vártam, ő meg nem jött...
Volt idő, amikor görcsösen kerestem a szerelmet. Mint egy elhagyott gyerek a tömegben – néztem jobbra, balra, hátha valaki rám mosolyog. Voltak pillanatok, amikor már azt hittem, megtaláltam.
Aztán jött a forgatókönyv. Ismert volt. Szinte unalmas. Megint túl sokat adtam. Megint nem láttak. Megint vártam – ő meg nem jött.
Aztán jött egy nap. Nem különleges. Nem „újhold volt és semmi rituálé”.
Egyszerűen csak elfáradtam a keresésbe.
És nem, nem mondtam le róla – csak nem tettem a középpontba.
Elkezdtem máshogy élni.
Magamra figyelni.
A saját örömömet keresni. Nem várni. Nem remélni. Nem akarni görcsösen.
És akkor megjelent valaki.
Már nem vártam, hogy megmentsen
Nem ő volt más. Én voltam más.
Nem az történt, hogy „végre jött a nagy Ő” – hanem hogy végre nem vágtam rá egy idegenre a régi vágyaimat.
Nem kerestem benne a megváltást. Nem vártam, hogy feltöltsön, megmentsen, helyettem lélegezzen.
És ettől valami egészen új kapcsolódás született.
Amikor már nem könyörögsz a sorsnak, hanem leülsz mellé beszélgetni – akkor kezdődik valami. Nem mázli. Nem csoda. Csak te, és SORS... És valaki, aki pont ehhez tud kapcsolódni. Olvasd el, milyen érzés. Mert ez a könyv pont annak a nőnek szól, aki már nem keresi a szerelmet – hanem méltóvá válik rá.
📘 Az ördög talicskája - a 3-as kapcsolatok túlélési kézikönyvének sztorija – ahol nem a férfi a megváltás. Hanem te magad - éppen erről szól.
A "nemvárás" paradoxona
Az Univerzum egyik legkülönösebb törvénye:
Amíg szükségből keresel, szükséget fogsz vonzani.
Amíg hiányból kapcsolódsz, hiányban maradsz.
"Jobb helyeken" ezt önbeteljesítő dinamikának hívják.
Agyad és idegrendszered megpróbálja újrajátszani azt,
amit már ismer – akkor is, ha az fájdalmas.
Ezért sodor vissza újra és újra ugyanoda.
Ugyanaz a típus. Ugyanaz a minta. Ugyanaz a kudarc.
Aztán egyszer csak történik valami. Nem kívül. Belül.
És ez nem „készen levés”.
Hanem megnyugvás.
Egy belső vállvonás: „Jó most így is. Magammal.”
És ez az a pillanat, amikor megváltozik az energia.
Már nem azt üzened a világnak, hogy „gyere, ments meg”.
Hanem azt, hogy „ha jössz, gyere úgy, hogy már én is itt vagyok”.
Nem mese, nem mágia, mégis így működik
És most jöjjön az a rész, amitől egyesek kicsit felvont szemöldökkel figyelnek majd – de ne aggódj, nem vágunk bele a csillámporos univerzum felforgatásba.
De azt igenis mondjuk ki: nem véletlen, hogy a szerelem akkor talál rád, amikor végre nem üldözöd.
Ez nem „varázslat”, hanem nagyon is érthető energetikai működés.
A kvantumelmélet egyik alaptétele, hogy a megfigyelő hatással van a jelenségre. Ahol figyelsz, ott energia keletkezik. Ahol görcsösen akarod – ott feszültség lesz. Ahol elengeded – ott tér születik.
És a tér az, ahol a kapcsolódás megtörténhet. Ez nem azt jelenti, hogy minden nő, aki feladja a keresést, másnap reggelre a tökéletes férfi mellett ébred. Ez nem spiri mantrázás. Nem is a „ne akarj semmit, és akkor megkapod” lottószelvényes filozófia.
Ez belső minőségváltás.
Amikor már nem választod megint azt, aki csak „úgy rádmaradt”.
Amikor már nem nyúlsz vissza a félig meleg figyelemért.
Amikor már nem vagy hajlandó hazudni magadnak, csak hogy ne legyél egyedül. A vonzás-taszítás nem misztikum.
Ez fizika.
Energia szintek. Minták. Frekvenciák.
Ha te egy bizonyos belső rezgésen működsz (például a hiányon, a „nem vagyok elég” érzésén), akkor olyan kapcsolatokat hívsz be, amik megerősítik ezt.
De amikor elbírja már a rendszered a jelenlétet, amikor nem akarod kierőszakolni a beteljesülést, akkor kapcsolódsz kezdesz – egy másik energiamezőből.
Ezért nem jön el, amíg várod.
Mert az a nő, akihez ő igazán tud kapcsolódni – te akkor leszel, amikor már nem hiányzik belőled a saját szereteted.
Ez nem varázslat. Ez érett működés.
És néha, ha nagyon szerencsés vagy, ezt a világ is felismeri – és odaterel valakit melléd, aki pont így tud szeretni.
💬 És akkor megtörténhet...
Lehet, hogy egy buszon.
Egy konferencián.
Egy elrontott randin.
Egy baráton keresztül.
Megjelenik valaki.
És nem lesz tőle tűzijáték.
Csak egy furcsa, halk nyugalom:
„Ez valami más.”
Mert nem a tested emlékszik – hanem a lelked ismer rá.
És te ott már nem keresel. Már csak választasz. És végre: jól.
Amikor már nem könyörögsz a sorsnak, hanem leülsz mellé beszélgetni – akkor kezdődik valami. Nem mázli. Nem csoda. Csak te, önmagadban. És valaki, aki pont ehhez tud kapcsolódni. Olvasd el, milyen érzés ez. És ha ismerős a csend, amiben végre nem vársz – csak jelen vagy, akkor Az ördög talicskája a sztori, amit neked írtam. Nem tanít. Nem ígér. Csak visszatükröz – hogy végre te is lásd, ki vagy, amikor már nem keresel.
📖 Kezdd el ott, ahol minden valódi kapcsolat születik: önmagadnál.
Eleged van a kapcsolati káoszaidból? Jó helyen vagy.
Ez nem egy szokványos párkapcsolati blog.
Itt gubancokat bogozunk, játékos teszteken keresztül ismerjük meg önmagunkat, és közben nevetve tanulunk. Ha unod a kliséket, szeretnéd végre visszakapni a saját életed, és újra felszabadultan nevetni, köztünk a helyed. Itt nem vagy egyedül.
Csatlakozz!
Created with © systeme.io
Privacy policy | Terms of use | Cookies