A \"rossz nő\", aki szeretővé válik

Hogy mi ez?
…nem a testiség…
Nem a vadító bugyi.
Nem a csábítóan repkedő szempilla.

(... és nem az egyéjszakás kalandorokról beszélek. Ők egy teljesen más kategória, és nem nem ítélkezem felettük sem, mert ők talán még kiszolgáltatottabbak valaminek, aminek taglalásába most nem akarok belemenni.)

Hanem valami ősi, puha, engedő és befogadó, odaadó amit nem lehet mímelni.
Akiben ez az ősi nőiesség él, az ilyen, az nem „csábít”, a lényével vonz – csak létezik.

És ebbe a létezésbe kapaszkodnak bele azok,
akik kívül erősnek tűnnek, de belül… pont ezt a melegséget keresik.

Aki szerető lesz, nem „elvesz” – hanem ad.

Túl sokat.
Túl gyakran.
Túl mélyről.

És igen, sokan vagyunk, akiket megtörtek.
És mi így éltük túl a szeretetlenséget, az el nem fogadást, a meg nem értést.

Jósággal.
Hittel.
Önfeladással.

A legmélyebb sebeink néha úgy öltöznek be, mint szeretet.
És ezt az egész világ félreérti, maguk a nők is.

Van egy mondás:
“A nők annyira vágynak a gyöngédségre, hogy ezért még egy kis szexre is hajlandóak…
A férfiak annyira vágynak a szexre, hogy ezért még egy kis gyöngédségre is hajlandóak.”
Tudom, ez egy titkos kapcsolat legalacsonyabb szintjének a leírása.

És tudom, a szeretői kapcsolat az egyik legkínzóbb motivátora az önismeretnek
és az önfejlesztésnek.

És tudom, aki szerető lesz, a legnagyobb, és talán az egyik legküzdelmesebb terepet kapja ahhoz, hogy megtanulja szeretni önmagát.

Talán, a megcsalt fél szempontjából...

De a szerető egy kapcsolatban az utolsó vészcsengő feleknek!

Rosszul csináljátok… rossz irányba mentek…
De ez egy másik cikk témája...


A nők, akik szeretővé váltak, és akikkel én találkoztam… túl jók.

Túl jók ahhoz, hogy nemet mondjanak.
Túl jók ahhoz, hogy valakit szenvedni lássanak.
Túl jók ahhoz, hogy ne adják oda magukat – ha egyszer valaki kéri.

Még akkor is, ha belül már tudja: ennek nem lesz jó vége.

Van, aki mindenkinek odaadja magát.
És van, aki senkinek.
És van, aki csak annak, akinek nem lenne szabad.

És a legelgondolkodtatóbb az egészben az,
hogy mindez - nagyon sok esetben - nem a szex miatt történik.
Hanem a “jóság” miatt.

Mert ezek a nők úgy szeretnének jót tenni…
hogy eközben nem gondolnak magukra.


Elfelejtik a méltóságot.
Leértékelik a szabadságot.
Nem figyelnek a belső elégedettségükre.

És, talán nem csak azért, mert megtört bennük valami…
hanem, mert valami túl élő maradt.

Valami, amit nem tudnak bezárni.
Valami, ami nem tud nemet mondani.
Valami, ami nem tudja megvédeni magát – pont azért, mert még mindig hisz.

Még mindig elhiszi, hogy ha elég jó lesz, akkor szerethetővé válik.

És hogy az adás egyszer kiváltja azt a választ, amit gyerekkorában sosem kapott meg.
És talán ezért keresi ezt a titkos kapcsolatokban –

mert ott legalább senki nem látja, ha megint nem sikerül.