Neked hány embert sikerült már megváltoztatnod az életedben?
Nekem egyet se.
De!
Sokáig én is elhittem azt a csuda tudja honnan örökölt elképzelést,
hogy ha majd elég szépen, okosan, kitartóan szeretem,
inspirálom, tükrözöm, noszogatom,
visszatartom, vagy épp fenékbe billentem…
akkor egyszer csak ő is megváltozik.
És akkor végre boldogok leszünk.
Ketten.
Mert, ugye, az tiszta sor, hogy eddig MINDIG Ő „rontotta el”.
De aztán történt valami.
Nem. Nem vele.
Velem.
Rádöbbentem, hogy minden kísérletem a másik megváltoztatására
bennem okozott torzulást.
Mert miközben a másikra mutogattam, rá fókuszáltam, én megálltam.
Vártam.
Úgy tettem, mintha az ő fejlődése lenne a feltétele a mi boldogságunknak.
És közben… én sem változtam igazán.
Csak stratégiákat váltogattam.
A szeretet álarcában manipuláltam.
A türelem nevében passzív-agresszíven visszahúzódtam.
A megértés zászlaját lobogtatva morzsoltam le magamró az önbecsülést.
És mindezt azért, mert azt hittem:
„ha ő végre megváltozik, minden jó lesz.
De van ebben egy sokkal mélyebb árnyalat is:
még ha sikerül is „megváltoztatni” a másikat, akkor is veszítünk.
Mert ő már nem lehet ugyanaz mellettem.
Mert a dinamika felborul. (Én vagyok a bölcs, és ő a “megszerelni” való balga)
Mert ha én vagyok az, aki „tudja a tutit”, akkor én vagyok a felsőbbrendű és ő csupán….
Már nem ketten vagyunk – csak egy van, aki irányít, és egy, aki igazodik.
És ez már nem kapcsolat.
Ez szerződés. Egy üzlet. Egy terápiás cucc…
Feltételes együttlét.
Szóval ma már nem próbálok megváltoztatni senkit.
De figyelem, ki az, akinek a jelenléte engem is mozdít.
Aki mellett nem az eszem dolgozik – hanem a szívem tágul.
Nem „jobbá” akarok válni mellette – hanem önmagammá.
Nem "Jobbá" akarom őt szeretni.
És így ő is önmaga lehet.
És ha nem mozdulunk együtt?
Akkor lehet, hogy nincs is dolgunk egymással.
Mert végül egyetlen dolog marad tiszta és igaz:
amit magammal teszek – azt viszem bele a kapcsolatba is.
Ha magamat próbálom jobbá formálni – akkor ezt közvetítem tudat alatt a másik számára is.
Senkit nem tudok megváltoztatni magamon kívül.
A másik "megváltozhat" mellettem... de csak is akkor, ha elfogadom őt olyannak, amilyen...
…és a csapda ott van, ahol a mondat eleje még szelíd –
de a vége meg gúzsba köt.
„Elfogadom olyannak, amilyen.”
Na igen.
De nem mindegy, "honnan" mondom ezt.
Mert ha belül közben feszít a hiány,
ha csendben még mindig remélem, hogy majd csak megváltozik,
ha titokban számolom a hónapokat, hogy „meddig várok még”,
akkor ez az „elfogadás”
nem elfogadás.
Hanem önfeladás.
Az igazi elfogadás nem tűrés.
Nem némaság.
Nem vértanúság.
Nem az, hogy lehunyom a szemem,
és naponta háromszor elmondom magamban, hogy „de hát ilyen ő… ilyen ő…”,
mert közben belül minden porcikám visszavágyik önmagamhoz.
Az elfogadás nem azt jelenti, hogy nem fáj, ami van.
Azt jelenti, hogy már nem akarom átalakítani.
És azt is, hogy közben nem akarom saját magam
sem megnyomorítani azért,
hogy beleférjek ebbe a dinamikába.
Elfogadni valakit olyannak, amilyen –
az nem azt jelenti, hogy maradok mellette bármi áron.
Hanem azt, hogy tisztán látok. És döntök.
Ha nem tudunk vele együtt növekedni –
akkor nem ellene döntök.
Hanem magamért.
És közben semmi harag nincs bennem.
Csak egy mély belátás:
Nincs közös utunk...
És ez nem tragédia.
Ez felszabadulás.
De ha végre elhiszem, hogy a változás belül kezdődik, és az a dolgom, hogy magamhoz igaz legyek,
akkor nincs többé szükségem mások megjavítására.
Csak kapcsolódni szeretnék.
Őszintén. Egyenrangúan.
Emberként.
Ha most magadra ismertél –
ha tudod, milyen érzés úgy „elfogadni” valakit, hogy közben csendben feladod magad – akkor Az ördög talicskája e-book neked íródott.
Ebben a könyvben nem tanácsokat kapsz, hanem tükröket.
Nem a másikat boncolgatjuk – hanem végre magadat érted meg.
Mélyen, igazán...
És ha egyszer megérted, miért választottad újra meg újra a második helyet…
onnantól el sem fogod tudni képzelni, hogy visszamássz oda.
📘 Itt kérheted a sztori egyik legátfogóbb fejezetét. PDF és hanganyag formátumban.
Eleged van a kapcsolati káoszaidból? Jó helyen vagy.
Ez nem egy szokványos párkapcsolati blog.
Itt gubancokat bogozunk, játékos teszteken keresztül ismerjük meg önmagunkat, és közben nevetve tanulunk. Ha unod a kliséket, szeretnéd végre visszakapni a saját életed, és újra felszabadultan nevetni, köztünk a helyed. Itt nem vagy egyedül.
Created with © systeme.io
Privacy policy | Terms of use | Cookies